A jövő orvostudománya más lesz
Vércsapolástól a géntechnológiáig
Idővel az orvostudomány egyre érzékenyebb területeket érint majd. A korai középkor orvostudománya többnyire az ókor homályos elképzelésein és feltevésein alapult. Fokozatosan vizsgálták az emberi testet, a szerveket, azok szerkezetét és funkcióját,a vérkeringést, a vér összetételét,a sejteket, de a baktériumokat, vírusokat és egyebeket is.
Információcsere
A DNS és a gének kutatása az orvostudomány egyik nagyon fontos területe, mert a DNS a genetikai információ hordozója. Amikor az ember csak információval foglalkozik, jogos a kérdés: Mi az az információ? Ha az anyag csupán csak az információ hordozója, hogyan adja tovább az információt?
DNS - a genetikai információ hordozója
Térjünk vissza először az anyaghoz.
A DNS egy makromolekula, amely az emberi kromoszómákban a sejtmagban található. (A molekula két vagy több atomból alló anyagi részecske.) Ahogy az orvostudomány fejlődik tovább, egyre érzékenyebb területeket érint, és így jutunk az anyag kémiailag legkisebb,nem felosztható elemeihez: az atomokhoz.
Atom – az orvosi kutatás végső állomása?
Jelenleg már azt lehetne mondani, hogy az atom az orvostudomány kutatásának és lehetőségeinek végső állomása. Ennek ellenére ez nem lehetséges, a molekuláris biológiában is még távol vagyunk a valós megoldásoktól – főképp a krónikus betegségek területén.
Kvantumfizika
Továbblépve az anyagi és a kémiai síkról, a kvantumfizika bevonása az orvostudományba lehet az egyetlen logikus és következetes módszer.
A kvantumfizika a szubatomális részecskék (elemi részecskék) tulajdonságaival foglalkozik. És itt jutunk el a valószínűleg legfontosabb kvantumfizikai ismerethez: hullám - részecske kettősség, azaz az anyagi récsecskék hullám - és részecsketulajdonsággal is rendelkeznek és jellemezhetőek. (Fizikai Nobel-díj 1929-ben, Louis Victor Prince de Broglie).
Ez azt jelenti, hogy minden anyag részecskéjéhez egy elektromágneses mező tartozik, tehát minden egyes sejthez, minden szervhez, és minden kórokozóhoz is.
Foton
A foton az elektromágneses sugárzások „építő eleme“. A foton a fény elemi részecskéje (fénykvantuma), amely fénysebességgel mozog.
Sejtek kommunikációja
A további vizsgálódás egy nagyon érdekes és izgalmas területre vezet bennünket, amely meghatározó befolyást gyakorol az élő szervezetekre: ez a biofotonok területe.
Az elmúlt 20 évben intenzív kutatások folytak ezen a területen nemzetközi szinten a német biofizikus Albert Pop professzor közreműködésével.
Ezáltal lehetett bizonyítani, hogy a sejtek fotonokat sugároznak, és az ismert biofizikusok abból indulnak ki, hogy a sejtek „fényvillámok“ (foton-sugárzás) által kommunikálnak egymással. Így történik az információcsere, amely fénysebességű.
A biofotonok kutatásában ismeretes, hogy a DNS adő és vevő-ként is működik.
A biofizikai szint a biokémiai szint felett áll. Irányítja azt, meghatározza az anyag és egyben a szervek struktúráját is.
A Nobel-díjas Carlo Rubbia (Fizikai Nobel-díj 1984-ben), a Genf melletti CERN nukleáris kutatóintézet főigazgatója így fogalmaz: „Általában csak az anyagot tartjuk szemmel, mert őt láthatjuk és megérinthetjük. Viszont sokkal fontosabbak a kvantum kölcsönhatások, amelyek az anyagot összetartják, és befolyásolják a struktúráját.“ Ezt egészíti ki a kvantumelektrodinamika is, azaz a részecskék elektormágneses kölcsönhatásának kvantumelmélete, mely többek között nagyenergiájú fizikai folyamatokkal is foglalkozik, úgy mint a részecskék elektromágneses mező általi képződése (R. P. Freynmann, J. Schwinger, S. Tomonaga, Fizikai Nobel-díj 1965-ben).
